Egy legénybúcsú program részeként gondolták a szervezők a búcsúzó legényt meglepni ezzel a játékkal. Nagyon örült is neki a megajándékozott, mint kiderült, régi vágya volt egy valódi repülőszimulátort kipróbálni, pedig eddigi élete során semmi ilyesmivel nem foglalkozott, még otthoni számítógépén sem. De mivel ez a programpont nem kifejezetten a teljes búcsú programfolyam elejére került beillesztésre, a dolog sajátosságánál fogva az öt férfiú, már kissé kapatosan érkezett, hogy így tegye ki magát az újabb megpróbáltatásoknak. Én persze kicsit izgultam... nem kicsit, nagyon, nehogy kárt tegyenek a berendezésben, különös tekintettel arra, hogy a gép virtuális mozgása annyira valósághű, hogy az itallal megterhelt gyomor és agy talán még könnyebben engedhet utat az ilyenkor szokásos megkönnyebbülési módnak. Szerencsére ilyesmiről szó sem volt a későbbiek során, annál inkább egyféle gátlások által nem korlátozott, felszabadult belefeledkezésnek. Ennek következtében sikerült kb. húsz percen belül olyan zuhanórepülésbe vinni a gépet, hogy az még a zuhanás közben szétesett. Persze csak virtuálisan. Újraindítás után elhatározták, innentől kezdve nagyon komolyan veszik a dolgot. Nagyon, nagyon komolyan mondták, és ezt még el is énekelték egy rövid könnyed dalbetét formájában. És tényleg, azt leszámítva, hogy egyes gombok precíz elforgatása nem ment mindig elsőre, meglepően élesen vágott az agyuk ezen felspannolt állapotukban. És íme, máris láthatóvá vált szabad szemmel is egy repülőtér, vagyis következett az ügyességi rész. Gondoltam, tényleg nagyon megdicsérem majd őket, ha elegánsan rázuhannak a reptérre, hisz annyi mindent kitaláltak már azzal a kissé kótyagos fejükkel. Az ünnepelt belerogyott a kapitányi székbe, és átvette az irányítást. Pechükre a leszállópálya az érkezési irányunkhoz képest pont keresztbe állt. Addigra már a leszállási konfiguráció többé-kevésbé be volt állítva. Rakd ki a kerekeket Zoli te marha! - utasította az ünnepelt az "elsőtisztet", majd éles balkanyarral irányba állt, erős sülyedéssel megcélozta a futópálya elejét, majd fölkapta a gép orrát a megfelelő pillanatban, vagyis szakszóval kilebegtetett, és olyan puhán tette le a gépet, ahogy nekem is csak ritkán sikerül. Leszálltunk már Zolikám? - ezt kérdezte, már hogy biztos legyen.
Hogy nem érted, akkor miért is tilos a pilótáknak akár csak egy csepp alkoholt is elfogyasztani szolgálatban? Mert nem mindenki válik éppen pilótává részegen...