A játék előtti megbeszélésen kiderül, a csapat egyik tagja már vitorlázó repülőzött egy ideig. Tök jó, mondom, és mivel ez egy csapatjáték, ahol a csapat minden tagjának minden különleges, itt felhasználható képességére szükség lehet, ezt a tapasztalatot majd jól ki lehet használni a gyakorlat során. Az illető ezek után jól végig a háttérben állt szendén mosolyogva. Rendesen le is zuhantak a reptér mellett. Kérdeztem utána, miért? Hát mert szerettem volna, hogy mások is kipróbálhassák, milyen kormányozni egy repülőt.
Milyen volt ez a fiatalember? Kedves, udvarias, előzékeny, figyelmes. Csak éppen megakadályozta, hogy a csapat, amely jó sok problémát megoldott, mire eljutottak a reptér közelébe, a sikeres leszállás, a sikeres lezárás élményét is átélhesse.
Bár lehet, én nem magyaráztam el elég jól, mi az a csapatjáték...